Szoboszlai Gábor vagyok. Fotográfus.

Mit is írjak ide?

Amikor nekikezdtem írni magamról úgy gondoltam, hogy leírom a lényeget, amit a munkáimról tudni szeretnének az emberek. Majd átgondolva az egészet úgy döntöttem, hogy inkább leírom, hogy látom én a szenvedélyemet. A fotózást.

Ide tökéletesen passzol a kedvenc idézetem:

“A fotózás számomra egy olyan pillanat megragadását jelenti,
amely elmúlik, és ami igaz.”

Mert bizony a pillanat az életben elszáll… Legyen az vidám, borús vagy egyszerűen csak egy átmeneti felemelő érzés. 

Rengeteg alkalommal néztem az embereket, ahogy megélik örömteli esetleg drámai érzelmeiket és sokszor beleégett tudatomba maga a kép. Elgondolkoztam azon, hogy vajon az emberek mit szólnának hozzá, ha kívülről visszatekintve újra átélhetnék élményeiket? Ezeknek az elillanó emberi pillanatoknak megörökítése volt a célom, amikor belevágtam a fotózásba.

A fotózás számomra nem csak egy szakma.

Egy élmény.

Hiszen a szenvedélyem.

-Élmény készülődni egy új projectre.

-Élmény látni az izgatottságot az embereken, mikor belevágunk a eseménybe.

-Élmény érezni a harmóniát a pároknál és a családoknál. Érezni a szerelmet. Érezni a szeretetet.

-Élmény haza sietni és azonnal rávetni magam a képek válogatására. Olyankor úgy érzem magam, mint egy türelmetlen kisgyermek, aki karácsonykor az ajándékait bontja.

-Majd élmény büszkén átnyújtani a kész művet, amire ránézve, mosolyogva annyit mondok:

„Ez pár a csodás pillanat a miénk volt, és ezt nem veheti már el tőlünk senki.”

Így tekintek én a fotózásra…

Ha a bemutatkozásom elnyerte a tetszésed tekintsd meg munkáimat a galériában és válassz bátran.